Wednesday, 2 November 2011

quilling szülinapi üdvözlet

Rátaláltam egy hihetetlenül csodálatos honlapra, a munkák szerzőjében valami őstehetség rejlik... elképesztően szép amit művel, nézzétek meg: http://www.artyulia.com/index.php/Illustration/PAPERgraphic
Elgondolkodtatott, vajon azok a betűk hogyan készülnek, így én is nekifogtam kísérletezni. Vastagabb kartonból kivágtam a betűket, majd azok körvonalát szivárványszínekből ragasztottam köréjük.


Az ürességet valamivel ki kellett tölteni, ebből a szögből elég érdekesnek tűnt a kép.


Így néz ki szemből.


Úgy éreztem valami hiányzik az üdvözletről, ezért egy kedves kis virágot ragasztottam a sarkára.



 A virág elkészítését innen tanultam. Persze távolról sem tökéletes, van mit dolgozzak még rajta :)


Magdi megkért, hogy keressek rá találó idézetet, így hát kiválasztottam kettőt, kinyomtattam a szöveget fehér papírra, és ráragasztottam a tabló hátára. Csak elfelejtettem lefényképezni... :(

„Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen... Okosan élj. De fõleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat. Jeleket hagyj a világban, téged jelzõket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen... akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen. Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jólesõ emlékek felizzó melege. Úgy élj!” (Hankiss János)


„Istenem, ha lenne egy darabnyi életem. Nem engedném, hogy egyetlen nap is elteljék anélkül, hogy megmondjam az embereknek, hogy szeretem õket. Minden egyes nõt és minden egyes férfit meggyõznék arról, hogy õk számomra a legkedvesebbek, és szeretetben élnék a szeretettel. Megmutatnám az embereknek, mennyire nincs igazuk, ha azt hiszik, hogy nem szerethetnek többé, midõn már öregek, nem tudván, hogy akkor öregszenek meg, ha nem szeretnek többé! Egy gyermeknek szárnyakat adok, de megtanítom neki, hogyan repüljön a sajátjával. Megtanítanám az öregeknek, hogy a halál nem a korral jár, hanem a felejtéssel. Annyi mindent tanultam tõletek, emberek.” (Temesi Ferenc)